Az ide vezető út

Hosszú-hosszú út vezetett idáig, a rólam pontban leírtam röviden. Egy hosszabb meditáció után feltöltöm lényegileg mit éltem át, hogyan hatott a környezetem, hogyan váltam stabillá vegánként és mi az amit még mindig javítanom kell.

Mi vezetett idáig?

A lelkiismeretem miatt kezdtem el, aztán elbuktam. Hiába akartam az állatok életét megkímélni, nem ment. Masszív húsevő családban nőttem fel, apukám még a zöldborsólevesbe is csirkeaprólékot tetetett édesanyámmal. Apa sokat nélkülözött gyermekkorában, bár félig nemesi felmenői is voltak. Ott tanulta meg, hogy a szalonnával fogyasztott fokhagyma, olyan ízű mint a kolbász. Gyermekkorom klasszikus vasárnapi ebédjei egy idő után kínként köszönnek vissza.

A nagymamám, mint meghatározó személy

A nagymama életem példaképe volt. Állandó szorgalmával, mindig tenni akarásával, örökös mozgásával minden családtagnak példaképe lehetett volna, nem tudom az volt-e. Sok volt a disznóvágás, rengeteg disznót neveltek. Nagypapa a Váci Vásárban vette a kismalacokat. Olykor 5-6-ot. Kettőt levágtunk, a többit talán eladtuk. Nem emlékszem, csak arra hogy jöttek a napszámosok, akik felesben kapálták a kukoricát, hogy volt a családnak több lova, Ráró és Remény és hogy annak idején lovaskocsival keltek át a Dunán a nagy fagyos téli jegesedés idején. Meg hogy gazdag falusi família voltunk és mindig beosztottunk mindent. Nagymama soha nem pazarolt. A családom példa életet élt. Persze mint minden családnál nálunk is volt egy kis techli-mechli, de ezt a személyes baráti beszélgetések során szoktuk emlegetni, kedves ismerősök között. 

Ilyen falusi múlttal

Amikor megtaláltam a városban egy vegán közösséget, persze hogy nehéz volt akklimatizálódni azokhoz az asztrális légköri folyamatokhoz, amik az embert ott érték. Egyszerűen nagymama meggyőzött, hogy az Ő életük már bizonyított, és na nehogymár bicsérdista legyek. Nagymama meglehetősen széles látókörű asszony volt és ismerte a korabeli táplálkozási reform vezetőket is. De készített nekem zöldségfasírtot, mert zseniális elme is volt. Imádtam a nagymamámat.

Mindenkinek van egy története

Az emberekben az évek során rengeteg félelem, fájdalom, egyesekben harag és gyűlölet is halmozódik fel. Bennem is volt, akkor lettem vegán amikor leraktam ezeket, de hitem szerint ezeken a negatív érzelmeken egy életen át dolgozni kell. Személyes történeteim feldolgozásában sokat segítettek a kundalini jóga meditációi és gyakorlatai, az imák amelyet már a kundalini ima workshop előtt is gyakoroltam, az előtte feltett meditációs praxis vezetett el a kundalini meditációkig. Hosszú az út, lehet panaszkodni, vagy tenni. Azt választottam, hogy dolgozom magamon. Kétfajta meditációt különböztettem meg magamban benn, a sírós és a nevetős. Mikor rettenetesen szenvedsz és úgy kell meditálni, sírsz meditáció közben. Talán az egot siratod. Mikor óriási öröm ér, nevetsz, mosolyogsz, boldog vagy. Talán ilyenkor kell elsősorban gondolni a többi emberre, hogy tovább add.

Kedvesemmel

Az a tapasztalatom, hogy az ember azonos, vagy közel azonos ételt kell egyen azokkal, akiket szeret. Elképzelhetetlen számomra, hogy miközben a férfi akit mellém rendelt az Isteni Akarat, a Teremtő, a Mennyei Atya, a Felső Intelligencia, vagy Egyetemes Tudat, stb. mondjuk hentes, magam egy meditációból jövök vissza, vagy egy meditációs központból jövök haza. A táplálkozás összeköt. Sajnos sokan csak akkor fordítanak figyelmet rá, ha megbetegedtek, de úgy is jó. Mindegy milyen az út, lényeg hogy a cél azonos. Tisztán élni, tisztán enni, tisztán gondolkodni, tisztán és őszintén szeretni. Bölcsességben és arra törekvésben a többi embert segítve.

A vegán almatorta anya módra (Béke):

6 db nagyobb alma (5 db a szeletelt részhez, 1 db a tésztához)

1 db banán

1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt

1 bögre zabpehely

1 bögre melegen sajtol olivaolaj

őrölt fahéj (sok)

vaníliás cukor (nagyon kicsi)

Az almákat a képen látható módon szeletelve elhelyezzük a tortaformában. A tésztához a többi hozzávalót turmixoljuk és a szeletelt almákra öntjük.

A fahéjat és a vaníliáscukrot az almákra hintjük.

Olivaolajjal kikent, kilisztezett tortaformába tesszük.

160°C-on 40 percig sütjük.

Jó étvágyat hozzá!

Próbatétel

Ha húsevő vagy, biztosan el sem tudod képzelni, hogy jól tudnál lakni egy csülökpörkölt, medium steak, valamilyen borzaska, vagy cordon bleu nélkül. Magam is ilyen voltam. Az állatok miatt kezdtem el, aztán visszaestem, az ízek és a társadalom rabságában éltem és még mindig visszaköszön régi életem és a vágy az elhagyott ételek iránt. Gondolhatod. De mára már kialakítottam azokat az új ízeket, amelyek helyettesítik, sőt sokkal ezerrétűbbé teszik egykori egysíkú, egy kis húsleves, rántotthús, sertéspörkölt, vagdalt ételkultúrámat. Persze a fentiek mellett, amelyeket étteremben fogyasztottam és a többi.

A próbatétel az, hogy ismét megbetegedtem. Február végén és tudom, ki kell tartanom. Talán ismered az érzést: égető rész a torokban és az orr felső részénél. Az arc- és orrüreged úgy teli van váladékkal, hogy amikor egymás után 10 papírzsepibe orrot fújsz, úgy érzed az agyvelőd is kijön, már nem is számolod a százas papírzsebkendőket, annyit fogyasztasz. Egy dologra van erőd: fekszel. Nos ezt szorozd meg 10-zel nyugodtan. Hirtelen jött, váratlanul, napi meditációimban reggel, vagy délelőtt szeretek nyitott ablaknál friss levegőt szívni, és egy ilyen hosszabb levegőztetésnél több reggelen át a 10°C-os kinti hőmérséklettel elszámoltam magam. Megfáztam, jó alaposan és mélyen. Bár nem tudom az emberiség napjainkban ismeri-e még a megfázás szót, vagy csak a vírusokat hirdeti. De ez egy másik téma. Maradok vegán. De ez egy komoly próbatétel lett volna régen. Sokféleképpen táplálkoztam. Ettem vegetáriánus ételeket évente két marhapörkölttel. A sertéshúsról úgy szoktam le, hogy az utolsó két évében ennek az ételcsoportnak meghatározott időpontját szabtam meg: Húsvét és Karácsony. És bejött. A hal volt a legnehezebb. Azt 2023. májusában tettem le. 2023. szeptemberében jöttek a sajtok, amikor is egy megfázás és vírussorozat kezdődött egy negyed éven át. December 1-je óta lettem vegán. Persze nem vérvegán és vannak még elcsúszások főleg életmódomban: tisztítószerek, kozmetikumok, sminkcuccok (bár az alig van), stb. Ma nagy örömmel főztünk, végre fel tudtam kelni. De még kicsit sem érzem, hogy elszállnék az energiától és stb. Viszont egy dologban biztos vagyok, vegán ételeket készíteni is energiát ad és ez felfokozza az életösztönt. Mert mi anyák élni akarunk, mert fel kell nevelni gyermekeinket és ha az egészségünkhöz vezető út a vegánság, akkor vállaljuk. Örömmel.