Vacsi a kislányommal

Angyal a kutyánk ilyenkor imád asszisztálni, persze szigorúan csak tudományos szempontból szemléli az ételeket, vizuális élmény céljából. De azért mi néha adunk neki egy-egy vegán falatkát. Imádja a csonthéjasokat is és a mi pocakunk nem lesz kisebb attól, ha néha egy-egy kesudió, mandula, mogyoró, vagy dió a szájában landol. Ő nagyon-nagyon figyelmes a hangélményekre is, ha esetleg mélyen alszik bármely szobában, az ételáldásra azonnal kijön. Amint meghallja az "Édes Jézus légy vendégünk, áld meg amit adtál nékünk. És egész nap legyél vélünk és még sok-sok ilyen ételt adj nékünk." Étel áldást, azonnal kijön. Az étkezés befejeztével pedig az "Aki ételt adott, annak neve legyen áldott. Mi jól laktunk, hála Isten, annak is adj kinek nincsen." megköszönő imára azonnal elsomfordál. Vacsira sokféle ételt szoktunk összedobni, az esztétikai élményen még dolgozunk, most itt egy pár nappal ezelőtti. Béke és Angyal elválaszthatatlanok, a szigor hogy a kutyát küldjük ki, vagy be, de mindegy bárhova csak ne legyen ott amikor étkezünk, nekünk nem jött be. Vidámságot hoz a kis kópé és szeretjük vele is megosztani amink van.